Az élet játéka

Megkezdtem háromhetes jól megérdemelt szabadságomat, eddig jól telik.

Elkezdtünk csomagolni, de én még csak lazán, meg most jöttem rá, hogy mégis viszem a másik tréningruhát is, ennek örömére az alsót is kimostam, a felsőt még a múlt héten, mert az dzsekiként is funkcionál. Több ilyen húzásom remélem nem lesz, az edzőcipőt is kimostam, pedig kabalából nem akartam, mert már lassan muzeális értékű por van a szövetszálak közt... Ezt a cipőt csak nyaraláskor hordom, hétköznapra van másik, és ennek örömére található volt benne por Athénból, Barcelonából, Korfuról... és jól bírja magát, nem is látszott porosnak, csak egy kicsit, és ha végigcaplatunk majd Rómán, akkor megint ugyanígy fog kinézni, de ha akkor nem, hát majd a Vezúv tesz róla.  Mindegy, azért nehogy pont az olaszok szóljanak meg, hogy poros cipőben költöm az Eurót .

Bírom ezeket a nyaralásokat, mindenki villog az új cuccaiban, volt olyan év, hogy azt néztük anyával, kinek van vadiúj cipője... de én voltam a nyerő, mert  az enyém annyira új volt, hogy még a dobozban volt a bőröndben... Idénre nem is vettem semmi újat, csak néhány pólót.

A másik "állatfajta" az ilyen utakon a mobilos - felhívja az összes ismerőst, rokont, üzletfelet, csak hogy közölje, most épp a buszon ül, és megy XXX helyre (nem adok meg uticélt, mert minden úton voltak ilyen alakok, és a barátnőm is számolt be hasonlóról....) Hazafelé dettó: már itthon vagyunk, apa, anya, tesóka, uncsitesó, stb... Tavaly egy fiatal pár ült előttünk, egymást filmezték az úton, a táj az valahogy nem volt fontos, és üzeneteket mondtak a kazettára. Igazán aranyosak voltak  Ők is végighívták az egész rokonságot.

Szintén "kedvenceim" a "nagy utazók" és persze úgy kell emlegetni a régebbi menő utakat, hogy legalább a fél busz hallja... csak hogy tudjuk, nem akárkivel utazunk, ők már bejárták a fél világot! Ilyenkor a barátnőmmel jó menni, mert ő már járt Új-Zélandon is, ezzel simán lever mindenkit!

Voltunk úgy Paralián, hogy a fél busz tovább ment Pefkire, az plusz még kb. négy óra. Nem hagytam magam, mondtam anyának hangosan: mi már rég a tengerben ázunk, mikor ők még mindig a buszon porosodnak! No a nyanyának ez nem is tetszett, mert megjegyezte, hogy a szállást úgyse lehet hamarabb elfoglalni... ahogy ő tévedett!

Ez a csapat se volt semmi, együtt utazott a nagymama, a barátnője (ua. a korosztály) a gyereke meg annak a családja, tehát még unokák is voltak. Összeszámolták, hogy mennyi kaját visznek az útra: pörköltnek meg rántott húsnak valót, (abból kb. negyven! szelet) mert ők öregek már úgyse mennek sehová, már ő hetedszerre van Görögországban, mindent látott, majd főzicskéznek otthon. Nem lehetett túl népszerű a rántott hús (nyilván soha nem tud versenyre kelni a gyrossal!), mert még hazaúton is azt kínálgatták!

Mi ezzel úgy vagyunk, vagy főzünk, vagy nyaralunk!

Közben azért pakolok is, meg most jutott eszembe, bár a listán is rajta van, hogy az Étlapkalauzt feltétlen meg kell keresni. Volt, hogy elvittük, aztán "szerencsére" jó helye volt neki a szálláson, így pont az olaszoknál nem tudtunk olyat rendelni, amit szerettünk volna, mert az étlapon csak olaszul, meg németül volt feltüntetve az ételek neve... angolul, franciául valahogy nem. És csak a gombában voltunk biztosak, így elsőre gombás pizzát ettünk, aztán felfegyverkeztünk az Étlapkalauzzal, így már bátran rendelünk sonkás és gombás pizzát is! Remélem, látszik a kép:

Most megyek, csomagolgatok tovább!