Az élet játéka

Az indulás nagyon jó volt, igaz, voltak kiesett idők, mert nem volt minden felszállási lehetőségnél utas, így Debrecenben is vártunk a csatlakozásra, mi át is szálltunk rá, meg Szegeden is, de legalább bőven volt időnk mindenre, mászkálni stb.

Belgrádig is nagyon jól haladtunk, fel se tűnt, hogy lassan fél napja úton vagyunk, aztán jött az, ami kimaradhatott volna.

Kinyiffant a légkondi, először a sofőrök próbálták megjavítani, mikor ez másodszori próbálkozásra sem jött össze, akkor jött a főhadiszállásról az utasítás: vissza Belgrádba a Scania szervizbe.

Ott szerencsére volt egy kisebb bevásárlóközpont is, váltottam dínárt (ezt jövőre már itthon megteszem, mert a rizses csoki... ugyanolyan finom, mint közel 20 éve, mikor a seftesekkel megálltunk Szabadkán piáért...)

Aztán a szervizbe sem tudták helyrepofozni a klímát, kiderült alkatrész kell, ami nincs, úgyhogy várhatunk másik buszt.

Namost nem volt ezzel semmi gond, mert előfordul, mondjam azt, hogy mázli, hogy eddig csak egy ékszíj szakadt el valamelyik úton, de akkor szembe jött az adott cég másik busza és csak fél órát álltunk emiatt. A probléma ott volt, hogy nem kaptunk megfelelő tájékoztatást. Legalább azt mondták volna, hogy elindult  a másik busz, most lépte át a határt és kb. ekkorra itt lesz. Mert a határtól is kell vagy 4 óra, mire hozzánk ér. Akkor már lehet tudni, mikor indulunk újra.

Azt sem tudtuk, hogy nekünk milyen jogaink vannak, de erről felvilágosítottak, hogy ha belföldön 6, külföldön 12 óránál tovább áll az autóbusz műszaki okok miatt, akkor kártérítést kapunk.Ez jelen esetben fejenként 40 Euró volt, mert 14 órát csúsztunk. Szombat délelőtt helyett éjfélre értünk oda. Nekünk ez nem volt akkora érvágás, de aki csak egy hétre ment és már csomagoltak, akkor azt éreztük, ha most kéne hazamenni, akkor nagyon rövid nyaralás volt ez.

A kártérítésből meg szemet szemért alapon befizettük légkondi díját az apartmanban, azért nem mindegy, hogy 104 Euróból csak 24-et kellett nekünk állni.

A szállás remek volt, kényelmes hálóhely, kis konyha, ami máshol csak egy kis szekrény, de itt volt mikrosütő, kenyérpirító és vízforraló is, asztal székekkel; a fürdőszoba is aránylag jó, és  nagy teraszunk is volt. Szerintem most nem írtak igazat a katalógusba, mert nem voltunk 50 méterre a parttól. Kb. 20 - 25 lehetett, mert volt az udvar és előttünk a tengerparti épület. Tengerpart, mint olyan nincs, legalábbis ezen a részen, mert egy sor napozóágyat is épp csak le lehet tenni, és ott a tenger. Nagyon ráépítették a partra  szállásokat. Odébb van egy nagyobb strand, de azt csak séta közben láttunk, nem mentünk oda fürdeni.

Az, hogy nem lehetett rendesen napozni, engem a legkevésbé sem  zavart, mert az az utolsó szempont, hogy mennyire vagyok barna. Azért sem barnultunk eléggé, mert az első héten ugyan ragyogó idő volt, de akkor sokszor kirándultunk. Napfényes képek minden mennyiségben.

Második héten alig volt igazi nyár, inkább sok felhő, ami a csoportból valószínűleg csak engem tett boldoggá, mert nem szeretek napozni, félek a leégéstől és ami színt magamra szedek, az két hét múlva alig látszik. Akkor meg minek? A tenger sem hűlt le nagyon, igaz, hogy az első hét szinte már túl meleg érzése elmaradt, azért nekem még nagyon jó volt. Akik csak egy hétre jöttek, és ezt fogták ki, azok azért el voltak keseredve rendesen... Görögországban mi sem ehhez szoktunk.

A fakultatív programokat aztán letudtuk az első héten és nem ismételtünk, mert amit lehetett, azt elsőre is megnéztük és elég volt egyszer. Athénba szeretünk volna bemenni még, de a bizonytalan időjárás és az egyre nagyobbodó lustaságunk lemondatta a programot...

Így voltunk:

Hétfőn: Epidaurosz - én csak a színházban, többet énekeltem, bejártunk alul-felül, nagyon élveztem, a többiek elmentek még megnézni a többi részét, amit én már 6 éve láttam. Amit azóta restauráltak, az most kimaradt nekem, de anya mondta, hogy most nem lehetett elmenni a sportpályához, mi meg azt láttuk anno.

Korinthoszi csatorna - azt eddig csak felülről láttuk, most viszont áthajóztunk rajta oda-vissza: óriási élmény volt. Nagyon csalóka, mert fentről sokkal keskenyebbnek tűnik, arra számítottam, hogy szinte összenyom két oldalról a fölénk magasodó fal, de nem, kényelmesnek tűnt és korántsem olyan magasnak.

Mükéné - Atreus kincseskamrája és Agamemnon fellegvára. 6 éve szintén láttuk, emiatt edzőcipőt húztam, de sajnos a fellegvárat eléggé kiépítették, ezzel  sokat rombolva rajta, mert régen kövek közt kellett felmászni, amik csúsztak, ezért is cseréltem le a papucsot. Most meg járdákon kellett felsétálni. Építettek viszont egy szép múzeumot, ahol az itt fellelt tárgyakat, illetve a kincsesházból származó arany ékszerek és díszek másolatát állították ki.

Kedden: hajókirándulásHydra és Spetses szigetére.

a hajóút szép volt, jó volt, kellemesen hosszú volt, a két sziget bájos és gyönyörű, rengeteg virág, keskeny sikátorok, bóvlit és igazán minőségi kézműves termékeket áruló boltocskák, lusta cicák... igazi kis görög szigetek. Hydrán csak gyalog vagy számárral lehet közlekedni, Spetses különlegessége a kővel kirakott mozaik úttest volt. A delfinek sztrájkoltak...

Csütörtök - Athén.

A tapasztalt turista magabiztosságával közlekedtünk (illetve én, Roy meg jött utánam). Kihagytuk az Akropoliszon az idegenvezetést, saját tempónkban jártuk végig a hegytetőt, fényképeztünk, és már lefelé indultunk, mikor jött fel a csoport többi része... Nekik addig beszéltek, többször megállva, feltartva a tömeget és még kettesben is nagyon oda kellett figyelni egymásra, hát  még akkor nagyjából összetartani egy csoportot. 

Aztán számomra új útvonalon sétáltunk le, útba esett a Dionysos színház és a Hadrianus kapunál értünk le a főutcára. Elsétáltunk a Nemzeti kerthez, megnéztük a Szintagma teret, vissza a Melina Mercouri szoborhoz (találkozási pont) és még egy órát csellengtünk a Plakán, vettem lila fügét (Toloban csak a zöld volt) gyros-souvlaki fűszerkeveréket és egy tuti görög táskát, azóta is úgy érzem, hogy egy darab Görögország van velem.

Aztán buszból láttuk  a Márvány Stadiont, most már gyalog is eltalálnék, de azt majd legközelebb...

Péntek - szombat: Nafplion éjjel - nappal:

Pénteken este nyolckor indult a hajó, (Mantalena)  egy órát hajókáztunk, majd két óra szabadidő és éjfélre vissza.

Nagy élet az óvárosban, a fellegvár remekül kivilágítva - nappal alig látszik, mert a sziklás hegytetőn épült hasonló színben.

Egy órát bóklásztunk, aztán már majdnem kezdtük megunni, mikor a kikötőben megláttuk a városnéző kisvonatot, 20 perces menetidővel kényelmesen eltelt a második óra is, mire még visszasétáltunk a hajóhoz, útba ejtve a Goody's-t.

Másnap a fél kettes helyi busszal mentünk be, az ötössel jöttünk haza, sajnos a kisvonat csak hatkor indult, így csak sétáltunk, vásároltunk, és élveztük a sziesztázó népek miatt kihalt utcákat.

Második héten sok pihenés, de azért elsétáltunk Asini várához, ez csak egy várrom, de bő két órás gyaloglás volt oda-vissza. A Panoráma étteremben voltunk kétszer tintahalat enni, de a törzshelyünk a Tsiros lett, grillételek specialistája, kétszer hoztunk ebédre grillcsirkét... vacsorára souvlaki meg gyros-tál, grillezett csirkemell... 

De ez a kaja semmi volt ahhoz képest, amit tavaly ettünk a Gala-ban, ezért muszáj visszamenni jövőre Paraliára.

Ültünk egy tengerparti étteremben várva a pincért, Roy letette a fényképezőgépet, hogy csak úgy a hullámok nyugtató ritmusát filmezze, mikor a következő történt:

 Video: Roy

A kutya után tényleg csak a hullámok...

**************************************************************

Ez a tünemény pedig a boltban lakott, és amíg a gazdik ki nem nyitottak, addig is ott volt. Sokszor aludt a kirakatban a ronda szobrok közt, vagy a pulrta volt leterítve egy törülköző és azon durmolt.

De azon túl, hogy fantasztikus mintázata volt, nagyon kedves kis állat és sokszor simogattam, ő meg csak úgy dörgölőzött. a gazdi már csak mosolygott, mikor meglátott minket, hogy megyünk cicázni...

Már megérkezett a következő (francia) csoport, ők mászkálnak előttünk.