Az élet játéka

Tolo

Epidavrosz - Korinthoszi csatorna - Mükéné

Hajókirándulás: Hydra - Spetses

Athén

Nafplion éjjel és nappal

Az indulás nagyon jó volt, igaz, voltak kiesett idők, mert nem volt minden felszállási lehetőségnél utas, így Debrecenben is vártunk a csatlakozásra, mi át is szálltunk rá, meg Szegeden is, de legalább bőven volt időnk mindenre, mászkálni stb.

Belgrádig is nagyon jól haladtunk, fel se tűnt, hogy lassan fél napja úton vagyunk, aztán jött az, ami kimaradhatott volna.

Kinyiffant a légkondi, először a sofőrök próbálták megjavítani, mikor ez másodszori próbálkozásra sem jött össze, akkor jött a főhadiszállásról az utasítás: vissza Belgrádba a Scania szervizbe.

Ott szerencsére volt egy kisebb bevásárlóközpont is, váltottam dínárt (ezt jövőre már itthon megteszem, mert a rizses csoki... ugyanolyan finom, mint közel 20 éve, mikor a seftesekkel megálltunk Szabadkán piáért...)

Aztán a szervizbe sem tudták helyrepofozni a klímát, kiderült alkatrész kell, ami nincs, úgyhogy várhatunk másik buszt.

Namost nem volt ezzel semmi gond, mert előfordul, mondjam azt, hogy mázli, hogy eddig csak egy ékszíj szakadt el valamelyik úton, de akkor szembe jött az adott cég másik busza és csak fél órát álltunk emiatt. A probléma ott volt, hogy nem kaptunk megfelelő tájékoztatást. Legalább azt mondták volna, hogy elindult  a másik busz, most lépte át a határt és kb. ekkorra itt lesz. Mert a határtól is kell vagy 4 óra, mire hozzánk ér. Akkor már lehet tudni, mikor indulunk újra.

Azt sem tudtuk, hogy nekünk milyen jogaink vannak, de erről felvilágosítottak, hogy ha belföldön 6, külföldön 12 óránál tovább áll az autóbusz műszaki okok miatt, akkor kártérítést kapunk.Ez jelen esetben fejenként 40 Euró volt, mert 14 órát csúsztunk. Szombat délelőtt helyett éjfélre értünk oda. Nekünk ez nem volt akkora érvágás, de aki csak egy hétre ment és már csomagoltak, akkor azt éreztük, ha most kéne hazamenni, akkor nagyon rövid nyaralás volt ez.

A kártérítésből meg szemet szemért alapon befizettük légkondi díját az apartmanban, azért nem mindegy, hogy 104 Euróból csak 24-et kellett nekünk állni.

A szállás remek volt, kényelmes hálóhely, kis konyha, ami máshol csak egy kis szekrény, de itt volt mikrosütő, kenyérpirító és vízforraló is, asztal székekkel; a fürdőszoba is aránylag jó, és  nagy teraszunk is volt. Szerintem most nem írtak igazat a katalógusba, mert nem voltunk 50 méterre a parttól. Kb. 20 - 25 lehetett, mert volt az udvar és előttünk a tengerparti épület. Tengerpart, mint olyan nincs, legalábbis ezen a részen, mert egy sor napozóágyat is épp csak le lehet tenni, és ott a tenger. Nagyon ráépítették a partra  szállásokat. Odébb van egy nagyobb strand, de azt csak séta közben láttunk, nem mentünk oda fürdeni.

Az, hogy nem lehetett rendesen napozni, engem a legkevésbé sem  zavart, mert az az utolsó szempont, hogy mennyire vagyok barna. Azért sem barnultunk eléggé, mert az első héten ugyan ragyogó idő volt, de akkor sokszor kirándultunk. Napfényes képek minden mennyiségben.

Második héten alig volt igazi nyár, inkább sok felhő, ami a csoportból valószínűleg csak engem tett boldoggá, mert nem szeretek napozni, félek a leégéstől és ami színt magamra szedek, az két hét múlva alig látszik. Akkor meg minek? A tenger sem hűlt le nagyon, igaz, hogy az első hét szinte már túl meleg érzése elmaradt, azért nekem még nagyon jó volt. Akik csak egy hétre jöttek, és ezt fogták ki, azok azért el voltak keseredve rendesen... Görögországban mi sem ehhez szoktunk.

A fakultatív programokat aztán letudtuk az első héten és nem ismételtünk, mert amit lehetett, azt elsőre is megnéztük és elég volt egyszer. Athénba szeretünk volna bemenni még, de a bizonytalan időjárás és az egyre nagyobbodó lustaságunk lemondatta a programot...

Így voltunk:

Hétfőn: Epidaurosz - én csak a színházban, többet énekeltem, bejártunk alul-felül, nagyon élveztem, a többiek elmentek még megnézni a többi részét, amit én már 6 éve láttam. Amit azóta restauráltak, az most kimaradt nekem, de anya mondta, hogy most nem lehetett elmenni a sportpályához, mi meg azt láttuk anno.

Korinthoszi csatorna - azt eddig csak felülről láttuk, most viszont áthajóztunk rajta oda-vissza: óriási élmény volt. Nagyon csalóka, mert fentről sokkal keskenyebbnek tűnik, arra számítottam, hogy szinte összenyom két oldalról a fölénk magasodó fal, de nem, kényelmesnek tűnt és korántsem olyan magasnak.

Mükéné - Atreus kincseskamrája és Agamemnon fellegvára. 6 éve szintén láttuk, emiatt edzőcipőt húztam, de sajnos a fellegvárat eléggé kiépítették, ezzel  sokat rombolva rajta, mert régen kövek közt kellett felmászni, amik csúsztak, ezért is cseréltem le a papucsot. Most meg járdákon kellett felsétálni. Építettek viszont egy szép múzeumot, ahol az itt fellelt tárgyakat, illetve a kincsesházból származó arany ékszerek és díszek másolatát állították ki.

Kedden: hajókirándulásHydra és Spetses szigetére.

a hajóút szép volt, jó volt, kellemesen hosszú volt, a két sziget bájos és gyönyörű, rengeteg virág, keskeny sikátorok, bóvlit és igazán minőségi kézműves termékeket áruló boltocskák, lusta cicák... igazi kis görög szigetek. Hydrán csak gyalog vagy számárral lehet közlekedni, Spetses különlegessége a kővel kirakott mozaik úttest volt. A delfinek sztrájkoltak...

Csütörtök - Athén.

A tapasztalt turista magabiztosságával közlekedtünk (illetve én, Roy meg jött utánam). Kihagytuk az Akropoliszon az idegenvezetést, saját tempónkban jártuk végig a hegytetőt, fényképeztünk, és már lefelé indultunk, mikor jött fel a csoport többi része... Nekik addig beszéltek, többször megállva, feltartva a tömeget és még kettesben is nagyon oda kellett figyelni egymásra, hát  még akkor nagyjából összetartani egy csoportot. 

Aztán számomra új útvonalon sétáltunk le, útba esett a Dionysos színház és a Hadrianus kapunál értünk le a főutcára. Elsétáltunk a Nemzeti kerthez, megnéztük a Szintagma teret, vissza a Melina Mercouri szoborhoz (találkozási pont) és még egy órát csellengtünk a Plakán, vettem lila fügét (Toloban csak a zöld volt) gyros-souvlaki fűszerkeveréket és egy tuti görög táskát, azóta is úgy érzem, hogy egy darab Görögország van velem.

Aztán buszból láttuk  a Márvány Stadiont, most már gyalog is eltalálnék, de azt majd legközelebb...

Péntek - szombat: Nafplion éjjel - nappal:

Pénteken este nyolckor indult a hajó, (Mantalena)  egy órát hajókáztunk, majd két óra szabadidő és éjfélre vissza.

Nagy élet az óvárosban, a fellegvár remekül kivilágítva - nappal alig látszik, mert a sziklás hegytetőn épült hasonló színben.

Egy órát bóklásztunk, aztán már majdnem kezdtük megunni, mikor a kikötőben megláttuk a városnéző kisvonatot, 20 perces menetidővel kényelmesen eltelt a második óra is, mire még visszasétáltunk a hajóhoz, útba ejtve a Goody's-t.

Másnap a fél kettes helyi busszal mentünk be, az ötössel jöttünk haza, sajnos a kisvonat csak hatkor indult, így csak sétáltunk, vásároltunk, és élveztük a sziesztázó népek miatt kihalt utcákat.

Második héten sok pihenés, de azért elsétáltunk Asini várához, ez csak egy várrom, de bő két órás gyaloglás volt oda-vissza. A Panoráma étteremben voltunk kétszer tintahalat enni, de a törzshelyünk a Tsiros lett, grillételek specialistája, kétszer hoztunk ebédre grillcsirkét... vacsorára souvlaki meg gyros-tál, grillezett csirkemell... 

De ez a kaja semmi volt ahhoz képest, amit tavaly ettünk a Gala-ban, ezért muszáj visszamenni jövőre Paraliára.

Szeptember 1. - 10.

Hétfőn indultunk, és nagyon jól haladtunk, még a Macedón határnál sem tartottak fel bennünket annyira, mint szerették volna (merthogy ha nincs kedvük dolgozni, akkor nem teszik... hazafelé persze már alakítottak, de arról írtam külön.)

Kedden azzal fogadott az idegenvezető, hogy csoport még ilyen hamar nem érkezett meg. No igen, görög idő szerint (plusz 1 óra) 11 körül a szállásnál voltunk, akik minket váltottak, meg 14 órára estek be, vagy még később.

A szállás új, illetve jól karbantartott, csak a miénk nagyon kicsi volt - rossz pont, amellett az U alakú udvar felerősítve visszhangzott minden hangot, ami javarészt gyereksikítás volt, merthogy ideális lenne gyerekkel utazóknak a part.

Valóban, lassan mélyül, de a mi észjárásunk szerint gyerekeket akkor érdemes elhozni ilyen messzire, ha már nagyobbak, és nem kell rájuk folyamatosan felügyelni, mert az  a szülőnek minden, csak nem pihenés. Ezek a gyerekek meg már iskolások lennének szerintünk, akiknek meg is kezdődött ekkorra a suli, tehát gyerek(sikítás)mentes nyaralásra vágytunk. Nagyon sokan nem így gondolkodnak, még olyan csecsemő is volt  a szomszédban, aki járni se tud, bár nem is az ő hangja zavart...

Szerdán mentünk görög estre, és megint tanultunk valamit: meg kell kérdezni, milyen körülmények közt tartják. Legközelebb csak akkor megyünk, ha legalább térdmagasságban lévő színpadon folyik a műsor, mert itt nem volt egyáltalán semmilyen színpad, és a sok bunkó elénk állva fényképezett, így több részből semmit sem láttunk.

A svédasztalt sem tudjuk megfelelően kezelni, mert mi csak keveset vettünk, ha az elég, akkor nem is kell több, ha meg nem, akkor megint megyünk. Mások nem így gondolták, ha már kifizették a nem kevés pénzt, akkor jár a bőséges "ingyenkaja", aztán a pincér a fél tányért úgy vitte vissza, hogy nem bírták megenni. Különben a környezet nagyon hangulatos volt, egy szálloda kertjében volt terítve medencék mellett.

 Csütörtöki programunk a többiek érdektelensége miatt elmaradt, szigettúrára mentünk volna, de csak hatan... így fürdés, besétálás a faluba, és újabb fürdés volt a program.

Amellett kavartunk egyet a programon, mert Thesszalonikibe se akart menni csak hat ember, a faluból viszont sokan, onnan indult is busz. Mi hozzájuk csatlakoztunk másnap, de így a mi hajókirándulásunk ugrott, illetve stílusosan elúszott...

Péntek - Thesszaloniki. A nap és a nyaralás meglepetése: a Fellegvárnál találkoztunk a legszuperebb idegenvezetővel, sajnos nem velünk volt, de örömmel üdvözöltük. 5 éve kalauzolt végig minket több kiránduláson, egyéni humora, gyönyörú szókincse és hatalamas tudása felejthetetlen.

Aztán a standard program, némi múzeumlátogatás, vásárlás.

Szombaton tovább barnultam, és reggel találkoztam Bélával. Muszáj volt elnevezni, olyan szép volt, de hogy a gyomrom összeugrott az ijedtségtől, mikor felfedeztem félig a hátam mögött a könyökömnél, az is tuti... Anya barátnője közelebbi kapcsolatot is kötött egy rokonával, állítólag nem csíp, de valahogy nem volt kedvem letesztelni, az információ amúgy is utólag jött.

Akkora volt, mint egy kosárlabda.

Aztán vettem egy szemüveget, hogy szétnézhessek a víz alatt, bár többet nem találkoztunk, de a szemüveg jó szolgálatot tett, mert mikor arcon csapott egy-egy kapitális hullám, akkor is láttam rögtön, és nem kellett várni, hogy a só ne csípje a szememet. Különben nagyon keveset költöttünk, ez volt a legjelentősebb beruházás magamra. Pedig akartunk volna, de már az összes tipikus szuvenír a birtokunkban van, amit tetszik. Legközelebb veszek egy pipát is... lassan haladó kezdő búvár vagyok.

Vasárnap is használtam új szemüvegemet: a Narancspartra mentünk fél nap strandolni. Gyönyörű környezet, és nem zavartuk egymást a nudistákkal, mert most nem volt kint senki sem, nem úgy, mint Remedy kolléganő ottjártakor. Különben egy nagyon hangulatos kis öbölben tanyáztunk, italfogyasztás mellett lehetett használni a nyugágyakat, és mindenki fürdőruhában volt. A tömeg is akkor kezdett nagyobb lenni, mikor értünk jött a busz, így az sem zavart nagyon. Mikor odaértünk, még senki nem volt, így fényképezni is jobban lehetett.

Hétfő - kirándulás az Athos félszigethez. Egy háromszintes, 600 fős gyönyörű hajóról néztük meg a félsziget kolostorait. Athos külön állam, és csak férfiak látogathatják. Annyira ... régimódiak (bigottak, elvakultak) hogy nőnemű még állatból sem létezhet a szigeten, csak a macska, mert sok az egér. Ezek szerint egér is van lány, de azt nem akarják tartani...

Szerintem gyengék emberileg, mert ha a nők csak elterelnék a figyelmüket az áhítatos szent életről, akkor inkább ne is menjenek szerzetesnek, mert könnyű úgy kerülni a kísértést, ha nincs...

Kedden még egy utolsó fürdés, aztán indulás haza, macera a macedónokkal, a többi rendben ment. Jövőre két hétre szeretnénk menni, mert az út nagyon sokat elvesz a nyaralásból, épp csak megszoknám, már jöhetünk is haza. De azért jó hazajönni is, most volt is kihez, jövőre mind együtt megyünk!

Junius 23.- julius 2.

Egy nagyon szép nyaraláson vagyunk túl, ahol főleg a természet volt az előtérben. Nem voltunk városnézésen, csak a tengeren, tengerben és a hegyek között is. Azt hittem, reméltem, hogy ha nem aszalódunk az aszfalton Athénben vagy Thesszalonikiben, akkor pihentetőbb lesz, de a hőség többször is elérte forráspontomat, és ez a vártál jobban megviselt. Nem fújt a tenger felől a szél, mint máskor, pedig a hőmérő többet mutatott 2000-ben, szintén itt, de nem éreztük ilyen melegnek az akkor 40 fokot.

A szállodában nagyon jó volt, mert Isten egyik legnagyobb ajándéka, a légkondicionáló plusz térítés nélkül járt a szobákhoz.

Út közben is szép volt a táj:

Görögország határát Evzoninál átlépve az autópálya mentén gyönyörű leandersövények:

A szállásunk nappal és éjjel:

Paralia "fő nevezetessége" a templom, bár a katalógusok csak kívülről mutatják, azért érdemes be is menni.

Néhány tipikus utcakép:

A jobb felső a Gála étterem, ahová vacsorázni jártunk. Nagyon kedves magyar leányzó (fiatalasszony) volt a pincérnő, nem csak a kaja miatt lettünk törzsvendégek. Ha valaki itt szeretne enni: A McDonalds-al szembeni utcán menve befordulni az első utcára balra, és onnan pár ház a Hotel Eva, az aljában van a Restaurant Gala.

És ha már kaja, akkor TERMÉSZETESEN gyros! Mondhatnám, hogy reggel-délben-este, de reggelit kaptunk a szállodában.

Háromszor voltunk fakultatív programon, kétszer hajókáztunk, elég hasonló program volt, bár más volt a hajó, a kaja, és a hangulat. Az első hajón még egy főkapitány is velünk jött: Poszeidon!

Hazaindulás előtti nap pedig Olymposz kirándulásra mentünk.

És végül, de persze nem utolsósorban: igazi görögdinnye:

Folyt köv. csak szeptemberben...

Nagyon tartalmas nyaraláson vagyunk túl, és ha részletesen szeretnék beszámolni róla, akkor rámenne a maradék szabadságom, már pedig azért még a héten is lesznek programjaim, így csak röviden, képek később. (Kb 1400 képből nehéz választani...)

Pénteken indultunk hajnalban, szerencsére tempósan haladtunk, szép tájak, jó busszal:

szombaton délelőtt kb. 9-re már ott is voltunk Lloret de Marban, a szállodában a szobára persze várni kellett, így elmentünk nézelődni, és becserkésztem az első adag tintahalkarikát is ebéd alkalmával.

Vasárnap egyénileg indultunk hajókirándulni a szomszédos Tossa de Marba, ott a kikötőből egyenesen egy másik hajóra szálltunk, mentünk kis barlangokat nézni. Aztán rövid városnézés, teljesen más, mint Lloret, csak a tengerpart ugyanolyan meredek.

Hétfőn szervezett kiránduláson voltunk: Montserrat-Barcelona.

Montserrat egy hegy, ott található egy ma is működő kolostor, illetve kettő, mert ugye külön az apácák és külön a papok...

Az út hasonlít a Meteorákhoz vivőhöz, bár szerintem nem olyan vészes, a kolostor viszont sokkal nagyobb és másképp szép.

Barcelonai programunk elég rendezetlen volt, ami fontos lett volna, arra kevés idő jutott, ami nem érdekelt, ott kaptunk másfél óra szabadidőt is. Bővebben később, mert szerdán is mentünk, és az jól volt szervezve.

Kedden szintén egyéni akció keretében Blanesbe mentünk hajóval, onnan helyi kisbusszal fel a Botanikus kertbe. Kaktuszok, különleges növények,

és két gyönyörűség: ezt pénzért csinálták rólam, a sapka és a kar az enyém.

Este Flamenco est a La Siesta mulatóban, vacsora, műsor: ének, tánc, gitár.

Szerdán szintén idegenvezetéssel egész napos Barcelona kiránduláson voltunk, ez valóban tartalmas volt, és mivel már máskor is voltunk itt, volt, amit könnyebben megtaláltunk, mások meg nem látták, pl. a Gótikus Katedrálist.

Elóször felvittek a Güell-parkba (Gaudi szobrok és házak)

aztán Sagrada Familia, volt annyi időnk, hogy be is menjünk, három év alatt is szemmel láthatóan sokat haladtak vele, valami csoda lesz, ha elkészül, körbe üvegablakok, jó részük még fehér, de ami ki van színezve...

Aztán fel a Montjuic hegyre, ott megnéztük a Nou Camp stadiont, majd a kilátást a városra, onnan le a Catalán térre, mi innen mentünk a Katederálisba,

mások meg mászkálhattak a Ramblákon, ami hétfőn nekünk elég nagy csalódás volt.

Csütörtökön Marineland: fóka, delfin és papagájshow.

Péntekre nem volt más programunk, csak Lloretben kószálni, ennek örömére a héten először esett, de azért megvolt a kilóméterünk erre a napra is...

Szombaton indulás haza, várakozás, buszozás, vasárnap este nyolckor már a Coránál voltunk... végre... és vége.

Sperlonga, ahol laktunk:

Az óváros

az apartman:

1. kirándulás, még úton odafelé: Firenze - a Dóm

az Uffizi képtár:

2 .kirándulás: Róma - Colosseum

a Vatikán

a Trevi-kút

3. kirándulás: Vezúv, Pompei, Sorrento

  A Vezúvból nem látszott semmi, csak a felhő, itt vagyunk benne... fel se engedtek a kráterhez.

Pompei:

Sorrento

4. kirándulás: Capri, Nápoly

Capri (Nápoly majd később)